49

-Nem értelek téged-motyogott Louis mellettem.

-Miért?

-Niall-al annyira egymásba voltatok nőve,hogy az már komolyan aggasztó volt.Most meg még a próbára sem vagy hajlandó elmenni.Mi lelt?

-Tegyük fel,van barátnőd.Oda vagy érte és te is.Mi tennél,ha hirtelen bemutatná neked a barátját,akivel úgy egy hónapja jár,és persze az nem te vagy?

-Vagyis megcsalt.Mondjuk képen törölném az illetőt,a barátnőmet pedig leönteném egy pohár jeges vízzel,és hisztizve hazamennék.Már értelek.

-Na látod.

-Aludhatok veled?

-Menjünk már el valamerre.

-De Niall nem enged-húzta a száját.Pillanatokon belül már Niall szobája felé rángattam,persze üvöltve,hogy az egész lakást felverjem.

-Niaaaaallllll...ébredj!-ugráltam az ágyán,de azt nem vettem észre,hogy Amy fejére is ráléptem,aki sikítva pattant ki a meleg ágyból,és mérgesen mért végig.

-Mi van?-kérdezte morogva,de a szemét nem nyitotta ki.

-Elmehetek?

-Nem.

-De...

-Mich!Nem mehetsz el,és kész.Menj aludni.Amúgy is mennyi az idő?

-Két óra.

-És ez neked ilyen természetes?

-Aha aha aha aha...-ugráltam

-Mit ittál?Nagyon pörögsz.

-Kóólát meg cukrot ettem.Miért?Gáááááááááááááz?-hajoltam a képébe..már majdnem megcsókoltam,amikor Amy elrángatott onnan

-Na most tűnj innen,vagy én doblak ki.

-Inkább én téged.Te vagy az idegen,nem én.

-Akkor ő?

-Ő segít nekem énekelni.Te meg...pffff...Nevetséges vagy.Úgy nézel ki,mint aki most jött ki az elmegyógyintézetből.-mutogattam a hajára,és idióta módon vihogni kezdtem.Szegény Louis csak állt ott,mint egy zsák krumpli,Niall a fejét fogta,és morgott valamit,de túl halkan tette azt,mert nem hallottam.

-Elég volt.Most velem jössz!-adta fel a szőke fiú.Kimászott az ágyból,és a karomat megragadva,levonszolt a nappaliba.A kanapéra lökött és agymosást végzett rajtam.

-Mi a baj?-kérdeztem kikerekedett szemekkel

-Hogy mi a baj?Mich,két napja nem jársz a próbákra.A dalodat fogadok nem tudod,és a közös produkcióban sem veszel részt.És még kérdezed,hogy mi a baj?

-Jó,nyugalom.Menni fogok,amint azt a plázacica elmegy innen.-dőltem hátra a kanapén,a kezeimet a mellkasomnál összekulcsoltam.

-Nem küldhetem el!-fordított nekem hátat,és elindult a szekrény felé,amiről leemelt egy képet.-Hmm...emlékszel még erre?-adta át a képet,amin ő és a lányok álltunk.

-Persze.Kíváncsi vagyok mi van Beverly-vel.Vajon hogy megy a szekere?

-Azt hallottam,hogy már stúdiózik.-ült le mellém,és észrevétlenül átkarolt.

-Hmm...én is szeretnék már stúdióban énekelni.Olyan kíváncsi vagyok.

-Holnap,akarom mondani ma délelőtt,elvihetlek a miénkbe.

-Neem,azt nem szabad.Gondolom Harry és Liam sem támogatja ezt.

-Szerintem épp ellenkezőleg.Várnak téged.Tudod milyen régen nem láttad már őket?

-Úgy két hete?

-Több az,mint két hét-morogta.

Beszélgetésünket hangos zajok zavarták meg.A hang irányába fordultunk,ami a lépcsőt takarta.Odafentről két bőrönd érkezett,mögöttük a gazdája kullogott.

-Amy,hová mész?-kérdezte aggódó szemekkel Niall

-El.-erre a kijelentésére örömömben ugrálni kezdtem volna,de a lány jelenlétében inkább nem teszem.

-Miért?-kérdeztem tőle.Próbálok közvetlen lenni esküdt ellenségemmel,de valahogy nem kapok viszonzást

-Miattad.Mert tönkreteszel.Elveszed a barátomat,a nyakán lógsz és...áhh..felejtsd el.-adta fel,és egy utolsó bánatos pillantást vetett a szőke fiúra,és a bőröndökkel a kezében távozott.Amint az ajtó becsukódott,sikításban törtem ki,és körbefutottam a nappalit.

-Minek örülsz?-kérdezte bánatosan Niall.A lépcsőre telepedett,én pedig nem hagyhattam,hogy szomorkodjon.

-Gyere,mutatok valamit.-rángattam fel a lépcsőn,egyenesen a szobánkba.-Nyugi,nem fog fájni.Gyere!-intettem,hogy jöjjön utánam.Felmásztunk a tetőre,és egyből rám tört a deja vu érzés.

-Olyan...deja vu érzésem van.-hunyorgott

-Emlékszem.A táborban voltunk,és felmásztunk az ebédlő tetejére,és onnan bombáztuk a srácokat.Akkor,aznap,teljesen beléd szerettem.És mégis,milyen marha voltam.Nem tudtam,hogy te fogod összetörni a szívemet.

-Én még azóta is szeretlek.Még Rose mutatott nekünk egy képet rólad,mielőtt megérkeztél volna.Akkor már sejtettem,hogy jól ki fogunk jönni,de hogy ennyire,azt még álmomban sem gondoltam.Tudod,nem vagyok jó ebben,de én még most is,és ez halálosan komoly,nagyon nagyon nagyon szeretlek.És hiába van itt ez az Amy,én téged szeretlek.

-És...ezt el is kellene hinnem?

-Annyira idióta vagy,hogy az már fáj!-fakadt ki,mire elnevettem magam

-Igazad van,idióta vagyok.Már nekem is fáj ez a folyamatos hiszti,veszekedés bla bla...-a végét már hadarva mondtam,és még grimaszoltam is,ezzel oldva a köztünk lévő aprócska feszültséget-Szeretlek!-böktem ki,ami a csőrömet bökte.Válaszul csak puha ajkait éreztem az enyémeken.Pillanatokon belül már viszonozva volt a csókja,sőt már a szoba felé indultunk.Amikor beértünk,megszabadítottuk egymást a ruháinktól-ami bevallom,nem sok volt-és lázban égve az ágyra vetettük magunkat.Órákig tudtam volna vele lenni,de sajnos a nap megakadályozta azt,hogy nyugodtan szeretkezzünk egymással.

Elnézést,hogy nem volt tegnap új rész,sőt még tegnapelőtt sem,de sajnos lebetegedtem,és mozdulni sem tudtam...de mára már jobban lettem.A mai részről csak annyit,hogy a vége kicsit furcsa lett,de azért értelmes nem?Két komment után érkezik a következő!