47

Másnap,hogy elfelejtsem a tegnapi szörnyű dolgokat,nem keltem ki az ágyból,sőt az ajtót is bezártuk,hogy senki se jöhessen be,és mi se mehessünk ki.Bár Audrey kiment a konyhába,és ott tanyázott egy órán át,vagy kettő,a fene se számolta.Niall-nak alkalma adódott benézni hozzám,de nem voltam rá kíváncsi.

-Na,de beszéljük meg!-rontott be a nyitott ajtón a szőke.Feldúlt volt?Nem láttam,mert a takaróba voltam beépülve.Ha nem mozdulok meg,akkor azt fogja hinni,hogy meghaltam,és talán elmegy.-Ne játszd a halottat,tudom,hogy élsz.-rángatta le rólam a melegítőt és maga elé rángatott.

-Nincs mit megbeszélnünk.Megtörtént.Én nem fogok ezen lovagolni.Ha te nem tudod ezen túltenni magad,akkor sajnállak,ebben nem tudok segíteni.-bunkóztam.Nem akartam,de mégis sikerült elérnem,hogy még jobban felmérlegeljem.

-Öltözz!-lökött az ágyra,amin egy kicsit meglepődtem

-Vigyed magaddal Amy-t,ha ennyire egymásba vagytok ragadva.-a kezeimet végig a mellkason előtt tartottam,összefonva,hogy még drámaibb legyek,vagy hogy mondják ezt.

-Hihetetlen vagy.-adta fel,és kiment a szobából,maga után pedig hangosan becsapta az ajtót.A sírás szélén álltam,így jobbnak láttam,ha felöltözök,és elmegyek innen.Gyorsan felkaptam magamra egy egeres felsőt,és egy cicanadrágot,a lábaimra pedig felhúztam a bakancsomat,és gyors léptekkel szántottam végig a rövid folyosót,majd hangos dobogással lementem a lépcsőn,hogy tudassam: MICHELLE ELMEGY.

Az ajtóban álltam,és a sálammal babráltam,amikor valaki visszarántott.

-Nem mész sehová.-morogta

-Dehogyisnem.Csak figyeld!Most kinyitom az ajtót,kiteszem a jobb lábamat,aztán a balt,aztán pedig magamat,és becsukom az ajtót,hogy ne gyere utánam.-miközben magyaráztam azt tettem,amit mondtam,így immáron az ajtó túloldaláról néztem az ír srácra-És ne keress egy darabig.-intettem,és elmentem.A parkba mentem,ahol kerestem egy üres padot,és amint megpihentem,már kaptam is elő a telefonomat,és felhívtam kedves öcsémet.

-Szia kedvesem.Mondd mi a stájsz veled?

-Mi lelt,hogy németül beszélgetsz?Tán csak nem tanulod a nyelvet?

-Ja.De nagyon nehéz,ennek ellenére igyekszek.Szeretnék elmenni Németországba,de ha így folytatom,akkor nyolcszáz év múlva sikerülni is fog.

-Én itt vagyok.Ha kellek,csak szólj,és segítek.

-Ja,neked nyelvvizsgád is van,és még érettségiztél is.A kis mázlis.Én meg..na mindegy.Anyád azt üzeni,hogy takarodj haza,mert kíváncsi rád.És az idézetnek vége.

-Na,akkor várhatja,hogy hazamenjek.Öcsi,találkozhatnánk.Baj van.

-Már megyek is.Hyde Park?

-Ja.

-Azonnal ott vagyok.-hadarta,és megszakította a vonalat.Alig 10 perc múlva ordibálást hallottam a park bejáratától.Fejemet irányába fordítottam,és a loholó öcsémet pillantottam meg,amint fejvesztve rohan felém.-Na,látod milyen gyors vagyok?

-Hiper gyors.

-Mi a szitu cicukám?-bökdösött meg kedvesen.

-Ezt fejezd be.

-Nem vagy te ilyen.Niall a baj már megint?Ha ő,megölöm.Kihúzom a belét,és feldugom a...

-Neem.Nem kell.Csak szeretnék egy olyan férfival beszélgetni,aki legalább szeret,és nem ver át.

-Hölgyem.Meghívhatom Önt egy kellemes Buckingham palotaőr-szívatásra?-hajolt meg előttem,akár egy idióta,de belementem a játékába

-Igen,uram.Köszönöm.-hajoltam meg,akár egy úri hölgy,és karöltve indultunk el a buszmegállóig.A buszra nem kellett sokat várni,így nem fagyoskodtunk.A királynő most valószínűleg jót röhöghet odabent,amíg mi a hidegben szórakoztassuk az őröket.

-Figyelj már!Te hogy bírod ki anélkül,hogy nem neveted el magad ezen?Möööö...-kérdeztem tőle,és rányújtottam a nyelvem.Közben bandzsítottam is,de bárki megirigyelhetné a fapofájukat.-Utállak.Egy képet?-emeltem fel a telefonomat,és egy közös képet készítettem a faarcúval.-Nem teszem fel Twitterre,mert túl nyomi a képed rajta.Ha mosolyognál,akkor feltenném,de így..

-Mich!Mich!Nézd,ez mosolygott.-rohant oda hozzám Alex,és a telefonját a kezembe nyomta.

-Nem,az csak egy folt,ami úgy néz ki,mintha mosolyogna.Vagy várj..lekaparom.

-Neeeee....az mosoly volt,és felteszem Twitterre.

-Oké.Éhes vagyok.

-Nem,nem megyünk enni.Megyünk haza.

-Harry-hez?

-Dehogy.Hazaviszlek.

-Helyes.Már úgyis várnak.Kíváncsi vagyok kinek hiányzok.-forgattam a szemem,és elindultunk gyalog hazafelé.Út közben annyit röhögtem,hogy már fájt az oldalam,és a könnyeim is potyogtak.-Imádlak Alex!Ne felejtsd el!És ne csajozz annyit!-anyáskodtam az ajtóban

-Ne csináld már ezt!Rosszabb vagy,mint Brooks.

-Nála senki sem rosszabb.Na nyomás hazafelé!Meg ne lássalak egy kocsmában sem.

-Jó,jó.Akkor szombaton találkozunk!Szia!

-Rendben.Szia!És üdvözlöm a srácokat odahaza!-üvöltöttem utána.Még megvártam,hogy eltűnjön,és bementem a meleg lakásba.A látványt inkább nem írom le.Mondjuk úgy,hogy egy életre elásta magát Niall.

-Mich!Hol jártál?-ugrott a nyakamba Audrey,amikor bementem a konyhába.Éppen a pulton állt,és a szekrényből kotorta ki az utolsó zacskó csipszet.

-Elmentem.Hiányoztam?Képzelem mennyire.

-Nekem igen,és Niall-nak is.

-És el is higgyem?Ne nevettess már ennyire.

-Próbáltunk,és hiányolt.

-Így már más.

-Mi történt?Mi volt tegnap ez az egész?Furcsa voltál.

-Te is az lettél volna,ha a barátod egy másik csajjal kavar.

-Igazad van,de az még szerintem nekem is sok volt,hogy elmentél.

-És?Legalább nem zavartam őket.

-Pedig jó fej a csaj.Meg kéne ismerned őt.

-Majd ha meghalok,és a Pokolba kerülök.Talán akkor,de sem azelőtt,sem azután nem fogok vele bájcsevegni.Na mentem.

-Hová már megint?

-Próbálni.Tudod..a dalom.Meg a közös produkció.

-Ja tényleg.Megváltozott.A műsor sztárvendége Trey Songz lesz,és az új dalát adjuk elő vele.Szóval azt is gyakorold!

-Értettem.

Felmentem a szobába,és a laptopot az ölembe kaptam.A hátteremen Niall és én voltunk.A sírás kerülgetett,de nem engedtem,hogy a könnyeim utat törjenek maguknak.Gyorsan megváltoztattam egy Louis x Mich képre,és máris boldog voltam.A dalt letöltöttem,amit Audrey mondott,és a magánpróbám el is kezdődhetett.Alig másfél óra alatt sikerült a két dal szövegét megtanulnom,és egy kicsit a sajátomnak a dallamát is.

A telefonom csörgése zökkentett ki a munkamorálból.

-Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiichie!-üvöltött a fiú a vonal túloldalán

-Én is örülök neked.Miért hívsz?

-Ráérsz ma?

-Miért?

-Akarlak,kívánlak.Szerinted?

-Ne légy perverz.Átjöhetnél.Kezdek begolyózni ebben a lyukban.

-Oké.5 perc és a szobádban vagyok.

-Remek.Várlak!

-Meztelen vagy...

-Talpig ruhában,és  mamuszban.

-Ah...észveszejtő lehetsz.-röhögött.-Négy perc!

-Rendben.Szia!-köszöntem el,és letettem a telefont.Ettől a sráctól mindig jobb kedvem lesz.Valahogy...kedvelem őt.

Kész a legújabb rettenetes fejezet.Szerintetek ki volt a végén az a fiú,akinek ilyen perverz gondolatai támadtak?Segítek,NEM HARRY! Várom a kommenteket,é 2 után jön a következő!