-Miiiiiiich!-ordított a fülembe Louis.Egyszer megölöm az fix.
-Csak két percet.Lécci!-intettem,majd a fejemre húztam volna a takarót,ha nem rántja le rólam
-Mit keresel Zayn ágyában?
-Mivel senki sem volt kedves,és nem engedte,hogy ágyban aludjak,így mellette hajtottam álomraa buksimat.Talán baj?
-Nem.De Niall totál ki van akadva emiatt.
-Legyen.Mit érdekel engem Niall?
-És...megettem a reggelidet,ha nem baj.
-Nem.Majd keresek mást.
-Ömm...nincs más.Az volt az utolsó kajánk mára.Csak ma este hoznak finom vacsorát,addig meg..majdcsak kibírjuk.
-Te.Én nem.-morogtam-Öltözhetek?-néztem a fiúra,aki készségesen kiballagott az ajtón,hagyva engem felöltözni.Mai divatbemutatómra azt a ruhát vettem fel,amit Zayn vett nekem.Komolyan úgy néztem ki,mint akit lehányt egy unikornis.
A kantinba mentem,mert azt gondoltam,hogy ott van a kis csapat,és nem is tévedtem sokat.
-Hali!-mosolyogtam rájuk,majd lehuppantam Liam mellé
-Hova ez a fene nagy jó kedv?-kérdezősködött Zayn
-Nem lehet jó kedvem?
-Sráááácok!Baj van.-rontott be Niall az ajtón.Nem is foglalkozott velem,csak simán lelökött a székről,és leült a helyemre.
-Mi a baj haver?-kérdezte aggódó tekintettel Liam.
-Nincs kivel elénekeljem a Michelle-t,és át is akarom írni,mert tudjátok...már nem vagyunk együtt,és..miért néztek így?-értetlenkedett
-Mondjuk,mert itt vagyok?-kérdeztem tovább fetrengve a földön.
-Az nem lényeg.Most agyalok egy másik dalon.-hadarta,majd felállt,és kiszaladt a kantinból.Még utolsó energiájával visszafordult az ajtóban,hogy 10 perc múlva gyűlés a színpadnál,majd végleg elment.
-Na jó.Itt kell valamit tennünk az érdeketekben,mert a Michelle nem lehet átírva!-morgott Liam,miközben Louis valamit a farzsebébe tett.
-De mit tehetnénk?-morfondírozott a göndör-Tudom.Tegyük féltékennyé.-csettintett
-Na neee..nem fogok veled összeállni.
-Ki mondta,hogy velem?Majd mással.Zayn?
-Isten ments.Elég volt nekem azt a szőkét elviselnem.
-Liam?
-Danielle.Vagy mégsem?
-Nem úgy volt,hogy szakítottatok?-értetlenkedtem
-Mindegy.Hagyjuk.Louis?
-El.
-Akkor majd én intézkedek.-mondtam,majd szélsebesen kifutottam az udvarra,és felhívtam rég nem látott öcsikémet.
"-Mondd szépségem,mi kéne?"
-Te!
"-Megint baj van?"
-Nem.De gyere ide!!
-Itt vagyok.
-Mégis hol az az itt?
-Mögötted.-a hangja megváltozott,mintha tényleg mögöttem lett volna.Megfordultam a tengelyem körül és láss csodát,tényleg ott volt.-Hiányoztam?
-Marhára.-forgattam a szemeimet-Mondd,ugye nincs csajod?
-Nincs.
-Akkor most lesz,kb egy hétig.
-Úúú,ki az?
-Én.
-Te?
-De csak megjátsszuk.Nem kell komolyan venned.
-Niall miatt?
-Olvasol a gondolataimban öcsikém?Kitől tanultad?Valamelyik idióta szomszédodtól?
-Nem.Egyszer összefutottam egy pasassal,aki...csak vicceltem,ne vedd komolyan.
-Helyes.Na,gyere!-magam után rángattam,vissza a konyhára,ahol a srácok kis kupaktanácsot tartottak még mindig.-Khmm..Srácok,ő itt Alex.
-Hűű kislány,gyorsan túlléptél.
-Hülye.én az öccs....-mondta volna,ha nem fogom be a száját.Még a végén kikotyogja a titkomat
-Most ismertem meg,és..talán.
-Boldogságot nektek!-üvöltött Louis
-Köszi-egy bájvigyor keretében elrángattam kedves öcsikémet egy távoli sarokba,ahol elmondtam neki,mit kell mondania,és mit nem szabad mondania.
MÁSNAP*
-Akkor most jöjjön a Michelle,Niall és Michelle előadásában-konferált fel minket Rose a színpadra,ehelyett egy szőke fiú,és egy fekete hajú lány mentek fel.A szőke fiú az Niall volt a lányról pedig semmit sem tudtam.
Miután végeztek a lány hatalmas puszit nyomott a fiú arcára.Hogy dühös lettem-e?Az nem kifejezés.
-Fantasztikusak voltatok-pacsizott le Louis a szőkével,én pedig idegességeben fogtam egy mikrofont és a színpadra felállított paraván mögé bújtam.
-Éreztétek már úgy,hogy valaki,akit nagyon szeretsz,hirtelen megutál?-a válasz egyetlen hatalmas sikítás volt-És mit tettetek ellene?Én..nem szeretem magam kínozni,de mégis ezt teszem.Bár tudom,hogy az a fiú,akit én szeretek,már szinte rám sem bagóz,de csak,hogy eszébe juttassam.Valaha szerettem,és még most is,attól függetlenül,hogy ő megvet engem.Csak ennyit akartam.-szipogtam,majd eldobva a mikrofont,leszaladtam a színpadról,és egyenesen Alex nyakába borultam.Hangosan zokogtam,és most nem segít a simogatás.Szeretni akarok,és érezni,hogy szeretnek.
-Haver.Beszélhetnék vele négyszemközt?-pakolta meg Alex hátát Louis.Testvérem elment mellőlem,helyette egy szomorú arcú Louis ült le.-Ő is szeret téged,csak azt hiszi,hogy te nem.
-De mit tegyek még,hogy megmutassam,hogy szeretem?
-Éreztesd vele,hogy mit érzel.Tudom,ez furcsán hangzik,de mutasd meg,hogy te száztíz százalékosan őt szereted,és senki másra nem tudsz ránézni.Bár,ott van ez az Alex ügy.
-Nyugi.Alex nem a barátom.
-Tudtam én.Jön nekem Harry 10 fonttal.-ugrált mellettem
-Ő az öcsém,és ezt Niall is tudja.
-Az...öcséd?Ez most gyors.Szóval két tesód van?
-Ja.
-És az egyik hím?
-Mint látod.
-Ez szupi!
-Pontosabban?
-Hát...legalább lesz kivel lógnom,ha Harry éppen vadászó túrán van.
-A kis mocsok.-mosolyogtam,majd felálltam,és szó nélkül kirohantam az udvarra,ahol a srácok már a tábortüzet rakták össze.-Niall..-felé indultam,majd amikor elé értem,se szó se beszéd,megcsókoltam.-Én,szeretlek.És bármit megteszek,hogy te is szeress engem!-mosolyogtam rá kedvesen,amit egy értetlen vigyorral nyugtázott.A tábortűz csodákra képes.Igaz,Alex ferde szemmel nézi azt,hogy kínzom magam miatta,de engem ez nem igazán tud érdekelni.Az én hülyeségem,én szenvedek miatta.
Tegnap már írtam, de úgy tűnik, nem küldtem el. HAJRÁ NIALL és MICH :)
VálaszTörlés