2012. október 10., szerda

17

-Miiiiiiich!-ordított a fülembe Louis.Egyszer megölöm az fix.
-Csak két percet.Lécci!-intettem,majd a fejemre húztam volna a takarót,ha nem rántja le rólam
-Mit keresel Zayn ágyában?
-Mivel senki sem volt kedves,és nem engedte,hogy ágyban aludjak,így mellette hajtottam álomraa buksimat.Talán baj?
-Nem.De Niall totál ki van akadva emiatt.
-Legyen.Mit érdekel engem Niall?
-És...megettem a reggelidet,ha nem baj.
-Nem.Majd keresek mást.
-Ömm...nincs más.Az volt az utolsó kajánk mára.Csak ma este hoznak finom vacsorát,addig meg..majdcsak kibírjuk.
-Te.Én nem.-morogtam-Öltözhetek?-néztem a fiúra,aki készségesen kiballagott az ajtón,hagyva engem felöltözni.Mai divatbemutatómra azt a ruhát vettem fel,amit Zayn vett nekem.Komolyan úgy néztem ki,mint akit lehányt egy unikornis.
A kantinba mentem,mert azt gondoltam,hogy ott van a kis csapat,és nem is tévedtem sokat.
-Hali!-mosolyogtam rájuk,majd lehuppantam Liam mellé
-Hova ez a fene nagy jó kedv?-kérdezősködött Zayn
-Nem lehet jó kedvem?
-Sráááácok!Baj van.-rontott be Niall az ajtón.Nem is foglalkozott velem,csak simán lelökött a székről,és leült a helyemre.
-Mi a baj haver?-kérdezte aggódó tekintettel Liam.
-Nincs kivel elénekeljem a Michelle-t,és át is akarom írni,mert tudjátok...már nem vagyunk együtt,és..miért néztek így?-értetlenkedett
-Mondjuk,mert itt vagyok?-kérdeztem tovább fetrengve a földön.
-Az nem lényeg.Most agyalok egy másik dalon.-hadarta,majd felállt,és kiszaladt a kantinból.Még utolsó energiájával visszafordult az ajtóban,hogy 10 perc múlva gyűlés a színpadnál,majd végleg elment.
-Na jó.Itt kell valamit tennünk az érdeketekben,mert a Michelle nem lehet átírva!-morgott Liam,miközben Louis valamit a farzsebébe tett.
-De mit tehetnénk?-morfondírozott a göndör-Tudom.Tegyük féltékennyé.-csettintett
-Na neee..nem fogok veled összeállni.
-Ki mondta,hogy velem?Majd mással.Zayn?
-Isten ments.Elég volt nekem azt a szőkét elviselnem.
-Liam?
-Danielle.Vagy mégsem?
-Nem úgy volt,hogy szakítottatok?-értetlenkedtem
-Mindegy.Hagyjuk.Louis?
-El.
-Akkor majd én intézkedek.-mondtam,majd szélsebesen kifutottam az udvarra,és felhívtam rég nem látott öcsikémet.
"-Mondd szépségem,mi kéne?"
-Te!
"-Megint baj van?"
-Nem.De gyere ide!!
-Itt vagyok.
-Mégis hol az az itt?
-Mögötted.-a hangja megváltozott,mintha tényleg mögöttem lett volna.Megfordultam a tengelyem körül és láss csodát,tényleg ott volt.-Hiányoztam?
-Marhára.-forgattam a szemeimet-Mondd,ugye nincs csajod?
-Nincs.
-Akkor most lesz,kb egy hétig.
-Úúú,ki az?
-Én.
-Te?
-De csak megjátsszuk.Nem kell komolyan venned.
 -Niall miatt?
-Olvasol a gondolataimban öcsikém?Kitől tanultad?Valamelyik idióta szomszédodtól?
-Nem.Egyszer összefutottam egy pasassal,aki...csak vicceltem,ne vedd komolyan.
-Helyes.Na,gyere!-magam után rángattam,vissza a konyhára,ahol a srácok kis kupaktanácsot tartottak még mindig.-Khmm..Srácok,ő itt Alex.
-Hűű kislány,gyorsan túlléptél.
-Hülye.én az öccs....-mondta volna,ha nem fogom be a száját.Még a végén kikotyogja a titkomat
-Most ismertem meg,és..talán.
-Boldogságot nektek!-üvöltött Louis
-Köszi-egy bájvigyor keretében elrángattam kedves öcsikémet egy távoli sarokba,ahol elmondtam neki,mit kell mondania,és mit nem szabad mondania.
MÁSNAP*
-Akkor most jöjjön a Michelle,Niall és Michelle előadásában-konferált fel minket Rose a színpadra,ehelyett egy szőke fiú,és egy fekete hajú lány mentek fel.A szőke fiú az Niall volt a lányról pedig semmit sem tudtam.
Miután végeztek a lány hatalmas puszit nyomott a fiú arcára.Hogy dühös lettem-e?Az nem kifejezés.
-Fantasztikusak voltatok-pacsizott le Louis a szőkével,én pedig idegességeben fogtam egy mikrofont és a színpadra felállított paraván mögé bújtam.
-Éreztétek már úgy,hogy valaki,akit nagyon szeretsz,hirtelen megutál?-a válasz egyetlen hatalmas sikítás volt-És mit tettetek ellene?Én..nem szeretem magam kínozni,de mégis ezt teszem.Bár tudom,hogy az a fiú,akit én szeretek,már szinte rám sem bagóz,de csak,hogy eszébe juttassam.Valaha szerettem,és még most is,attól függetlenül,hogy ő megvet engem.Csak ennyit akartam.-szipogtam,majd eldobva a mikrofont,leszaladtam a színpadról,és egyenesen Alex nyakába borultam.Hangosan zokogtam,és most nem segít a simogatás.Szeretni akarok,és érezni,hogy szeretnek.
-Haver.Beszélhetnék vele négyszemközt?-pakolta meg Alex hátát Louis.Testvérem elment mellőlem,helyette egy szomorú arcú Louis ült le.-Ő is szeret téged,csak azt hiszi,hogy te nem.
-De mit tegyek még,hogy megmutassam,hogy szeretem?
-Éreztesd vele,hogy mit érzel.Tudom,ez furcsán hangzik,de mutasd meg,hogy te száztíz százalékosan őt szereted,és senki másra nem tudsz ránézni.Bár,ott van ez az Alex ügy.
-Nyugi.Alex nem a barátom.
-Tudtam én.Jön nekem Harry 10 fonttal.-ugrált mellettem
-Ő az öcsém,és ezt Niall is tudja.
-Az...öcséd?Ez most gyors.Szóval két tesód van?
-Ja.
-És az egyik hím?
-Mint látod.
-Ez szupi!
-Pontosabban?
-Hát...legalább lesz kivel lógnom,ha Harry éppen vadászó túrán van.
-A kis mocsok.-mosolyogtam,majd felálltam,és szó nélkül kirohantam az udvarra,ahol a srácok már a tábortüzet rakták össze.-Niall..-felé indultam,majd amikor elé értem,se szó se beszéd,megcsókoltam.-Én,szeretlek.És bármit megteszek,hogy te is szeress engem!-mosolyogtam rá kedvesen,amit egy értetlen vigyorral nyugtázott.A tábortűz csodákra képes.Igaz,Alex ferde szemmel nézi azt,hogy kínzom magam miatta,de engem ez nem igazán tud érdekelni.Az én hülyeségem,én szenvedek miatta.

1 megjegyzés:

  1. Tegnap már írtam, de úgy tűnik, nem küldtem el. HAJRÁ NIALL és MICH :)

    VálaszTörlés