2012. november 5., hétfő

37

-Rendben.Ahogy szeretnéd.De ha kellek a konyhában leszek.-mosolyogtam rá,majd egy apró puszit nyomtam a szájára,és leugráltam a lépcsőn.A konyhában nem várt személlyel találkoztam
-Hát te?-kérdeztem tőle a vártnál kicsit gúnyosabban.Valójában nem akartam vele ilyen lenni,de valahogy mégis így sikerült.
-Csak beugrottam,hogy megnézzem minden oké-e,meg amúgy is,rég láttalak.Olyan hirtelen elmentél a táborból,hogy még köszönni sem tudtam.-hadarta,miközben kézzel lábbal kapálózott
-Rose,tudod,hogy imádlak,és sajnálom,hogy nem köszöntem,de én sem terveztem hazamenni,most meg aztán pláne nem.
-Na mi történt?-kérdezte felcsillanó szemekkel.
-Anyám a baj.Olvasd a mai újságot,és megtudod,miért lett ő a legújabb főellenségem.-forgattam a szemem,és a hűtőhöz léptem,hogy valami hideg frissítőt keressek.Mondjuk nem ajánlatos,hiszen ősz van,én meg hajlamos vagyok a tüdőgyulladásra,de most ezzel nem szenvedek.
-Értelek.De gondolom nem tettél semmi rosszat vele.
-Neeeeeem-mondtam enyhe éllel a hangomban-Csak elhoztam a húgomat és az öcsémet otthonról,és jelenleg Harold a bébisintér,amíg nem találok nekik lakást.-vázoltam fel a helyzetet,amit ő egy kedves mosollyal nyugtázott.-Túlságosan megértő vagy.
-Tudom.És tudod már,hogy mit fogsz szombaton előadni?
-Nem,viszont kaptam egy videokamerát,amivel minden héten be kell jelentkeznem,és el kell mondanom mi történt velem.Klassz mi?Életemben nem csináltam még ilyet,és még most is parázok,hogy mi lesz,de igyekszek nyugodt maradni.
-Helyes.Na megyek megkeresem azt az idióta Simon-t,meg persze Niall-t és Zayn-t is.Vigyázz magadra,és legyél nagyon ügyes,és ne pasizz állandóan.És ezt mondd meg a húgodnak is.-utasított,mire bólintottam egy kicsit,és otthagyott a konyhában.Kerestem még valami rágcsát,és kimentem a nappaliba,ahol Liam ücsörgött egymagában.Levágódtam mellé a kanapéra,és beszélgetést kezdeményeztem  a hím egyeddel:
-Na mi a helyzet Payn kapitány?
-Semmi,közlegény.Semmi.-motyogta lehajtott fejjel
-Nekem ne mondd már,hogy nincs semmi.Látom rajtad.Ki vele.Most had álljak rendelkezésedre,mint lelki szemetes.
-Hát...Danielle a baj
-Folytasd-fordultam vele szembe,és a rágcsámat kezdtem majszolni.Ilyenkor mindig tiszta lázban égek,hogy mi van...ugye ti is?Nem?Hát jó,ti tudjátok.
-Az a helyzet,hogy....szakítani szeretnék vele..
-Állj,állj állj!Fiú!Hová szeretnél te szakítani?Minek?És legfőbb kérdés.....MIÉRT?
-Nyugodj meg.-mondta mosolyogva,majd ismét rosszkedve lett.Most ne akarja,hogy bohócjelmezbe  bújjak és virágokat szedjek ki a gatyámból,mert nem fogok.Csak végszükség esetén.-Az a büdös nagy helyzet,hogy alig van időnk egymásra,és sajnos neki is beindult a szekér,akárcsak nekem.És bár fáj ezt mondani,de azt hiszem végeztem vele.
-Liam,szívem.A szíved döntése.Ha te jónak látod,hogy szétmenjetek,akkor tedd azt,én támogatni foglak.Nem mondom,hogy jó döntés,de megértelek.Nasit?-nyújtottam felé a zacskót,amibe búbánatosan  nyúlt bele,és szedett ki belőle egy isteni finom nasit,amit még én sem tudok,hogy mi.
-Köszönöm.-mosolygott rám,amitől azt hiszem elpirultam
-Gyere,mutatok valamit,amitől biztosan jobb kedved lesz!-álltam fel a kanapéról és a kezemet nyújtottam felé,amit ő mosolyogva fogott meg-Haver,ezt imádni fogod.Én állandóan ezt csinálom,ha bánatos vagyok.-rángattam a próbaterem felé
-És elárulod,hogy miért megyünk a próbatermetekbe?
-Mert az a legnyugisabb hely.Az ajtót bezárjuk,és senki sem tudja meg,hogy mi a szitu.Na?
-Nem is tudom.Tudod,hogy Niall-nek és Zayn-nek milyen perverz gondolataik szoktak lenni?
-Az nem gáz.Majd kidumálom magunkat.Csak gyere!
-Rendben.
A tükör elé állítottam,és utasításokkal bombáztam.
-Hunyd le a szemed.Most képzeld el magad egy réten,amint a nyuszikkal együtt ugrálsz.-mondtam,mire kitört belőle a hangos röhögés-Nem röhögsz!Csinálod.Szóval...a nyuszikkal vagy,és ugrálsz.
-És használ is?
-Nem pofázik!Szóval még most is ugrálsz a nyulakkal.
-Nem tudom,segít-e ez...
-Liam!Maradj!Szóval..azokkal a tetves nyulakkal ugrálsz,és mielőtt megszólalsz,igen ez segít,és elérsz egy patakhoz.Különleges képességekkel áldott meg a jóisten,így egy hatalmas aranyhidat tudsz seperc alatt összetákolni.Átugrálsz rajta a nyulaiddal,és folytatod tovább utadat.
-Izéé...a nyulak átalakulhatnak unikornisokká?
-Mindjárt...szóval...ugrálsz a nyulaiddal,és egy erdő széléhez értek.A nyulak hirtelen átalakulnak csillámunikornissá,és te ráülsz.A sötét erdő hirtelen szivárványszínűvé válik,és az erdő közepén álló tóhoz mész,ahol a halott királylány Harryova Stylesova fekszik kábultan.
-Harryova Stylesova?Milyen név ez?
-Orosz.-rivalltam rá-Szóval...leszállsz gyönyörű színes lovadról,és odafutsz a királylányhoz.Megcs...-folytattam volna,ha nem szakít félbe egy hangos dörömbölés az ajtón
-Nyissátok ki bátortalan szerelmesek.Niall vagyok,nem harapok.-tompa hangján röhögni lehetett,hiszen úgy beszélt,mint egy lány
-Niallova Horanova,kérlek távozz kastélyomból-szólt ki Liam gyerekes hangján.
-Liam?Mi lett veled?
-Ismét gyereknek érzem magam.Köszönöm.Most már semmi gondom nincs.-nyomott egy puszit az arcomra,és kiszökdelt a szobából.Niall értetlenül figyelte a fiú boldogságát,és értetlenül csoszogott mellém
-Hát ez mi volt?
-Te is szeretnél Harryova Stylesova-val találkozni?
-Harryova mi?-értetlenkedett
-Semmi.Éhezek.Megyünk enni?
-Előbb nézzük meg a csajt,aki az én szobámban hál.-morogta,majd mindketten hangos röhögésben törtünk ki,és így baktattunk végig a folyosón.Niall szobájába beérve a lányt sehol sem találtuk.Gondoltuk elment,mert jobban érezte magát.Jobb is.
PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB*
A vacsorát a versenyzőknek adott négy szakács készítette.Niall mellettem ült,akárcsak Bev és Audrey.Emellett ma minden mentor velünk vacsorázhatott,ez egy amolyan ajándék a számunkra.
-És Niall,mondd csak...milyen dalt fogsz adni a lányaidnak?-kérdezte két falat között Simon
-Még nem tudom-motyogta a szöszi,és hatalmasat harapott az almájába.Ezek után hangos dörömbölés zavarta meg kellemes vacsoránkat.
-Majd én nyitom-álltam fel a székemből,és elnézést kérve az ajtóhoz siettem,ahol négy igencsak kigyúrt fazon állt-Segíthetek valamiben?
-Rendőrség.Niall Horan-t keressük.Itt tartózkodik?
-Igen,de mi...-kérdeztem volna,ha nem lök el az útból az egyik szekrényhátú izomagyú.-De ide nem jöhet be csak úgy...-szaladtam utána,de a pasi már kapta is Niall-t és kirángatta az utcára,ahol kegyetlen bánásmódban részesítették a fiatal ír srácot.Ijedten szaladtam a földön fekvő fiúhoz,és próbáltam életet lehelni belé.-Ne félj..nem fogom hagyni,hogy elvigyenek.
-Hagyd...majd túlélem valahogy.-mosolygott rám még utoljára,és elrángatták a "rendőrök" .
Kerül amibe kerül...megölöm azt a csajt,és kihozom Niall-t a sittről.Ugye milyen hősies lettem?Mostanság már nekem fáj,hogy milyen kedves és jószívű vagyok.

Hát ennyi lett volna.Véleményeket kérnék,és 2 komment után érkezik a következő!Csók♥

2 megjegyzés:

  1. Ííííjjj bocsi,hogy ilyen későn,de versenyre készülök és teperek ezerrel :DD
    A részhez: IMÁDTAM!! Szegény Niall!!
    Jobbat nem tudok mondani,mert fantasztikus volt!Hozd gyorsan a köviit:))

    VálaszTörlés
  2. Igen csak jó lett, várom a következőt :)

    VálaszTörlés