2012. október 16., kedd

21

-Most mondd azt,hogy nem vagyok cuki!?-mormolta a fülembe Brooks,miközben a chips a hajában foglalt helyet.
-Nem,inkább égő,mintsem cuki.Vedd ki inkább,és ne kérdezősködj!-szedegettem ki a hajából a morzsákat,miközben suttogva prédikáltam.Azt említettem,hogy Rose nénikém büszke volt rám,amiért a nyilvánosság előtt aláztam meg a tábor jó hírét?Ha nem,akkor most említeném.
-Amúgy jövőre nem jössz el Alex?-fordult a lány az öcsénk felé,aki éppenséggel eléggé jól elvolt Zayn-el.
-Eltaláltad-kacsintott,majd visszafordult a fiúhoz,és folytatták a beszélgetést.
-Embereeeeeeeeeek!-ugrott az asztalra Harold-Szeretnék egy kis figyelmet!-ordibált,mire mindenki,aki a kantinban tartózkodott a göndörre figyelt-Mint tudjátok,a banda holnap kénytelen lesz elmenni.De ne aggódjatok,visszajövünk megnézni,hogy fejlődtetek-e a nyár folyamán.És ha ez nem elég,akkor az ősszel induló X-Factorban találkozni fogtok Zayn-el és Niall-el.-ez volt az utolsó csepp a pohárban.Mindenki üdvrivalgásban tört ki,egyedül én voltam az,akinek az arca olyan lett,mint akin áthajtott egy kamion.Szó nélkül szaladtam ki a szabadba,ahol már javában szakadt az eső.Könnyeim elvegyültek a hideg esőcseppekkel,amelyek az arcomra hullottak.Miután kitomboltam magam-én egy amolyan csendes őrült voltam most-felálltam és beszaladtam a faházba,ahol már nyolcan  nyomorogtunk esténként,hiszen Brooks is itt van és Alex is.A bőröndömbe bepakoltam mindent,ami kellett,és egy rövid levelet írtam a skacoknak,amiben leírtam,hogy mi a problémám.Egy utolsó erőltetett mosolyt küldtem még a szobácskára,majd végleg elhagytam az eddigi otthonomat.Céltalanul kóboroltam a városban,ahová a tábori sofőr fuvarozott el.A plakátokat nézegettem,amikor megakadt a szemem egy ismerős arcon.Niall Horan élőben a BBC Radio 1-on holnap.Vagyis ma,mert ma már vasárnap van.És május.Az idő elég gyorsan telik,sajnos.Nem tudom mi történt most velem,én nem voltam ilyen...ilyen hisztis.
A telefonom hangosan jelezte,hogy valaki kapcsolatot akar velem létesíteni.Megnéztem ki az,egy ismeretlen.Bizonytalanul emeltem a fülemhez a készüléket,és halkan szóltam bele:
-Igen?
"-Mégis mi a frászt képzelsz magadról,hogy csak így eltűnsz?Hol a fészkes fenében vagy te idióta?"-ordibált velem Brooks
"-Hé..nyugi kislány.Majd én!"-szólt oda neki,feltehetőleg Louis-"Hol vagy?"
-Jó helyen.Ahol nem vernek át,és nem hazudnak a szemembe.
"-Most az a bajod,hogy nem szóltunk,hogy elmegyünk?"
-Azt hittem,legalább annyit érek,hogy elmondjátok.Mert nem baj,sőt kifejezetten örülök,de nem kellene titkolóznotok,főleg nem előttem.Nem szeretem,és ezt ti is tudjátok.És,hogy hol vagyok?Egy olyan helyen,tényleg,ahol nem hallgatnak el előlem semmit sem.
"-Szóval a városban vagy.Érted megyek!"-szólalt meg Alex,egy ajtócsapódás  jelezte,hogy a fiú elhagyta a házat.
-Nem kell értem jönni.Jól vagyok.Ne aggódjatok.-motyogtam
"-Nem.Nem vagy jól.Hiányzol."-mondta Harry
-Ó valóban?Ha annyira hiányoznék nektek,akkor azóta már rég az FBI-t hívtátok volna,hogy nem vagyok ott veletek.Egyedül Alex az aki aggódik értem.Nem is értem,hogy eddig hogy voltunk mi barátok.-mondtam,majd meg sem vártam,hogy reagáljanak,letettem.A készüléket a földhöz vágtam,és ezzel lezártam az előző életemet.
Alex-al megbeszéltem mindent.Megmondtam neki,hogy nem megyek vissza a táborba,inkább hazamentem.Haza haza.Úgy értem Doncasterbe haza.
SZEPTEMBERBEN*
Sok idő telt el azóta,hogy a táborból hirtelen hazajöttem.Nem nekem való,és ezt bárki megmondhatja.Egy idő után becsavarodik az ember,és én már a határán voltam.
-Nééézd Michelle!Louis küldött ajándékot!-ugrált az ajtómban Brooks.
-Örülök.De ha megbocsájtasz,szeretnék egyedül lenni.
-Húgiiiiiiiii!-rontott be a szobámba Alex.Említettem már,hogy hazaköltözött?Milyen feledékeny vagyok.Miután hazajöttem a táborból ők is követtek.Igaz a fiú nem barátkozik meg apánkkal,de igyekeznek mindketten.
-Mivan?
-Nem mivan,hanem tessék,és ezt neked hoztam-nyújtott át nekem egy papírt,ami ki volt töltve,már csak az aláírásom hiányzott.A lap a jövőhéten induló X-Factor jelentkezési lapja volt.-Írd alá,és híres leszel.
-Persze,persze.Be se fogok jutni.
-Na miben fogadjunk?
-A malacperselyem tartalmában.-nyújtottam a kezem,amit ő készségesen elfogadott.
Egy hét múlva idegesen tördeltem a kezeimet.A meghallgatás hamarosan kezdődik.Alex és Brooks elkísértek,és örülök,hogy itt vannak.Igaz bizonytalan vagyok,de meg fogom tudni csinálni.Már csak azért is.
-22012-es!Te jössz!Hol vagy?-kérdezte az egyik szőke statiszta
-Menj!-lökdösött Alex,mire válaszul szorosan megöleltem,majd egy bátortalan mosolyt küldtem feléjük,és odamentem a lányhoz,aki kedvesen lökdösve elvezetett a színpadig-Mosolyogj.Legyél magabiztos!És ügyes vagy!Meg tudod csinálni.Ha készen állsz,akkor mehetsz!-simogatta a hátamat.
Még egy utolsó ima,majd felmentem a színpadra.És akkor tört meg a jég.Akkor éreztem azt,hogy az,amiért eddig harcoltam milyen elérhetetlen.Ott ült,teljes harci szerelésben,és még tökéletesebb volt,mint a táborban.
-Szia,hogy hívnak?-kérdezte Zayn,mint aki nem ismerne
-Michelle Noel.-dadogtam a mikrofonba
-Rendben Michelle,mit fogsz ma nekünk elénekelni?-kérdezte Niall,akit a felismerés szele nem igazán ütött meg.Ennyit arról,hogy jártunk.
-Kelly Clarkson My Life Would Suck Without You
-Rendben.Hallgatunk.-motyogták egyszerre.
Igazából nem is ezt akartam előadni,hanem mást,de most ehhez volt kedvem.Pár részt elcsuklott hangon adtam elő,de ennek ellenére azt hiszem egész jó volt.Miután végeztem a műsorvezető mellém állt,és szorosan átölelt.
-Fuuh..Michelle!Mit mondjak?-kezdett bele a prédikációba Zayn-Ismerős hangod van,de nem tudom miért.Honnan jöttél?
-Doncaster.-adtam az egyszerű választ
-Nem találkoztunk mi valahol?-rátapintottál a lényegre mucikám.
-Lehet.
-Bővebben...
-Lehet,hogy találkoztunk.Megfelel?-mosolyogtam
-Na így mindjárt más.Egyébként tetszettél.Színpadra születtél.Imádtalak.Niall?
-Őőőő...hú,hát sok embert hallottunk ma,de ilyet?Mondd,honnan ismerhetlek téged?
-Nem tudom.
-Egyébként nekem is rettenetesen tetszett.Imádtalak,egy őrült tehetség volt a színpadon.
-Szavazzunk-ajánlotta fel Simon-Nem.
-Igen
-Igen
-Mit vársz tőlem?-kérdezte Niall
-Reménykedem egy igenben,mert sokat utaztam,és nem szeretnék csalódottan hazamenni.-vigyorogtam
-Jó.Egye fene,hatalmas nagy igen.
-Hálás vagyok!-mondtam,majd leszaladtam a színpadról,és egyenesen Alexhez és Brookshoz szaladtam,akik idegesen vártak már rám.
-Isteni voltál nővérkém!-simogatta a hátamat Brooks,amit Alex is követett-Mehetünk?
-Nekem még van egy kis elintézni valóm,de otthon találkozunk!-mosolyogtam rájuk,majd hátat fordítottam,és kimentem a hátsó bejárathoz.Leültem az egyik "tiszta" kukára,és vártam.Közben elszívtam pár szál cigit is,hogy jobb legyen a kedvem.Lassan éjfél volt,amikor végre kijött az,akire vártam.Semmit sem szóltam,csak odaszaladta hozzá,és megcsókoltam.Először tiltakozott,de aztán viszonozta. Amire eddig vártam,amit olyan elérhetetlennek láttam,most ismét itt van,és..úgy érzem,hogy szeret!Tudja meg az egész világ,hogy IMÁDOM NIALL HORAN-T!!

Végre egy hosszabb rész.Na,hogy tetszett?Remélem nem haragudtok,hogy ilyen sokat ugrottam az időben. Várom a kommenteket!

1 megjegyzés: