2012. október 14., vasárnap

19

-Ember!Magadnál vagy?-ordibált velem Niall az ebédlőben.Jelenleg egy új dalon dolgozunk,aminek még csak az első sora van meg,és úgy másfél órája ülünk itt a hidegben.És,hogy miért ordibál?Nos,elszakítottam a gitárján az egyik húrt,de komolyan véletlen volt.
-Ne ordibálj már,nem vagyok süket-suttogtam magam elé bámulva.-És még hányszor kérjek bocsánatot?-néztem végre rá.Szemeiben a düh keveredett a szerelemmel.Bár pontosan nem látok bele az emberekbe.
-Mindegy.Hagyjuk.Inkább folytassuk.-ült le végül fújtatva-Hol tartottunk?
-Nem tudom.
-Remek.Kössz,hogy így figyelsz.-morgott a ceruzával bökdösve homlokát.
Hűvösen viselkedett,ami bevallom fájt,de már kezdem megszokni.
-Cicu!-rontott be az a barna hajú lány az ebédlőbe.Tűsarkú volt rajta,és egy miniruha.Ez nem fázik?Mondjuk a plázamacskák túlélők.Nemde?
-Takarodj már innen!Nem látod,mi van odaírva?-ugrottam fel a helyemről,és mutattam dühösen az ajtó mellett álló székre,amire hatalmas betűkkel rá van írva,hogy NE ZAVARJ!MUNKA FOLYIK! Ezek szerint ez nem tud olvasni.
-Kussolsz,mert a sarkammal verem ki az összes fogadat.-szűrte ki fogai közül a szavakat.Dühösen ugrottam neki,de Niall lerángatott róla,és a földre dobott
-Ha nem fejezed be ezt sürgősen,bajok lesznek.Kitehetnek a táborból.
-Jobb is lenne.Legalább nem kéne azt az idegesítő fejeteket bámulnom.Főleg nem azét ott.-mutattam a lányra,aki ijedt tekintettel bámult rám.-Mit lesel,birka?Nem láttál még embert?
-Mich!
-Nem,nincs Mich!Michelle vagyok,és semmi jogod nincs ahhoz,hogy becézgess.Nem vagyok neked senkid,és ezután sem leszünk jó kapcsolatban.Bocs.-morogtam,majd felálltam,és kimentem az udvarra.Utam egyenest a stégre vezetett,ahol dühöngve vágtam le magam a hideg padra,amit egy napja tettek oda.Magamban mindennek elhordtam a fiút,de sajnos ez sem elég ahhoz,hogy kimondjam: MÁR NEM SZERETEM.Sajnos ez nem olyan könnyű.
-Michelle!-hátam mögül egy számomra már egyáltalán nem kedves hangot hallottam,kinek gazdája az imádni valóan cuki,Niall Horan volt.-Én,sajnálom.
-Persze.Higgyem is el mi?Tudod,felőlem azt csinálsz,amit akarsz.Hitegethetsz,hogy te próbálkozol kedvesebb lenni bla bla bla.De mikor mutattad meg?Mikor válnak valóra azok a szavak?Soha.Várhatok én arra,hogy valaha is még együtt legyünk.Azt hiszem neked tökéletesen megfelel az a másik lány,a tudom is én hogy hívják.
-Én sem tudom,mi a neve.Csak van,és idegesít.De kérlek...-jött közelebb
-Ne...ne gyere ide!Maradj ott.
-Nem.
-Niall.Könyörgök,maradj ott.Tökéletesen megfelel nekem ez a távolság is.
-De nekem nem.-mondta mosolyogva,majd még egy lépéssel közelebb jött,mire ösztönösen léptem hátra.Éreztem,hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.
-Niall!Maradsz!Könyörgöm!
-Még egyet.-mosolygott,és közelebb lépett,mire én beleestem a tóba.Megkóstoltam a vizet alulról,majd levegő után kapkodva felmentem a víz felszínére.
-Ne röhögj már.Inkább segíts!-mondtam,majd kinyújtottam a kezem,amit ő erősen megragadott,és húzni kezdett.Azzal nem számolt,hogy ebben vagyok a legjobb.Mármint abban,hogy berángassak embereket a vízbe.Istencsászár vagyok.Vele sem kivételeztem.Nagyot rántottam a fiú kezén,és átesve a fejemen,beleesett a vízbe.
-Idióta!-morogta
-Most miért?Tök jó.-mosolyogtam a fiúra,akinek a szíve kezdett meglágyulni.
-Tényleg.De ezt ki akarom próbálni.
-Mit?
-Hát ezt.-mosolygott,és az arcomba fröcskölte a vizet,mire válaszul megpróbáltam ráugrani a hátára,de nem sikerült,így csak a pólóját tudtam megragadni.Az is elég volt ahhoz,hogy lenyomjam a víz alá.Viszont erősebbnek tűnt,mert viszonozta a tettemet,és ő is lehúzott,és egymás szemébe tudtunk nézni,már amennyire a víz alatt sikerült.Végül már nem bírtam tovább,és megcsókoltam.Nem érdekelt,hogy az a lány kije vagy mije.Nekem ő a mindenem,és őt szeretem.
Levegő után kapkodva mentünk a víz felszínére,ahol folytattuk akciónkat.Nem vettük észre a stégen álló fiúkat,és azt az egy szem lányt,aki olyan ismerős volt nekem,azzal a szőke hajjal.Brooks eljött.Megint.
-Na végre!-ordított Louis-Már erre vártunk!
-Arra,hogy beleessünk a tóba?-értetlenkedtem
-Nem,arra,hogy végre megint egymást zabáljátok.-hadarta,miközben én Harry-t pásztáztam.Tekintete bánatos volt,és mintha csalódott lett volna.
Miután végre kimásztunk a hideg vízből,beszaladtunk a házba,ahol gyorsan átvedlettünk,és már mehettünk is ki a tábortűzhöz.Persze ki mellé ültem?Persze,hogy Harry mellé.
-Beszélhetünk?-suttogta a fülembe.A hátamon a hideg futkosott.
-Persze.-mosolyogtam rá,majd kézen ragadtam és elvittem egy nyugisabb helyre.-Mondd!-fordultam meg,de szavak helyett csak egy halvány csókot kaptam.Értetlenül álltam a dolgok előtt.Egyik pillanatban még utál,aztán szeret,aztán megint utál,és megint szeret? Mohón viszonoztam a csókját.Pontosan nem is tudom,hogy mit érzek Harry iránt.Imádom,de azt hiszem nem érzek többet puszta barátságnál.Most mondhatod,hogy kurva vagyok.Nem,nem vagyok az.Csak nem vagyok tisztában az érzéseimmel.Már a pólóm alatt járt a keze,amikor lépteket hallottunk.Gyorsan bebújtunk egy nagy farönk mögé,ami még pont ideális volt ahhoz,hogy ott folytassuk azt,amit elkezdtünk.Annak a pár percnek minden pillanatát ki akartam élvezni.Soha többé nem lesz alkalmam ilyen féle "beszélgetésben" részt venni.Már ha értitek mire célzok a "beszélgetés" címszó alatt!?

Tudom,tudom.Rövid lett,de jelen pillanatban életem nincs.Holnap nem tudom lesz-e rész,majd megpróbálok valamit kitalálni!Amúgy véleményeket kérhetnék?Ti mit gondoltok Harry-ről?Mit akar Michelle-től?

1 megjegyzés:

  1. Kezdem megutálni Harryt. :S mindig belepofátlankodik Mich és Niall kapcsolatába. :S
    Várom a következőt! :))

    VálaszTörlés