A vonat nagy kerülővel gördült a londoni vasútállomásra.Amilyen lassan szálltam fel,olyan gyorsan menekültem ki az épületből.A telefonom után kutattam,és amikor meglett,egy piros busz elé léptem.Nagy fékcsikorgatás,és az anyám kedves szidalmazása után elpirulva ültem le az egyik padra,London belvárosában.
-Szia húgi!Hogy vagy?
"-Meglehetősen jól.Te?"
-Azon kívül,hogy megtudtam,anyánk miből keresi a pénzt,és most gondolj Arra,egész jól.
"-Találkoztál már a srácokkal?"
-Szóval így állunk.Kezdenék neked hisztizni,te meg egyből a srácokkal jössz?Milyen testvér vagy te?
"-Jó,oké.Na borítsd ki elém a lelki szemetesvödrödet.Amúgy nembaj ha beköltözök a szobádba?"
-Minek?
"-Mert szebb?És jobb?Talááááán."
-Jól van.Kezdek félni tőled.-beszélgetés közben végig az órámat nézegettem-Le kell tennem.Ha odaértem felhívlak,de gyűjtsd össze anyáékat is!Értve vagyok?
"-Igen is kapitány!Na szasz'!"-mondta,majd megszakadt a vonal.
Kis beszélgetésünk után fogtam egy TAXI-t és a tábor helyszínére fuvaroztattam magam.Amint kiszálltam nyolcszázhatvannégyezer tinilány rohamozott meg.
-Meg....fulladok...-nyögtem fel,hisz a lányok erősebbek voltak,mint egy OLIMPIAI bajnok súlyemelő vagy bírkózó.
-Lányok.A házba!Most!-ordított egy negyvenes éveiben járó nőszemély,aki nem mellesleg a nagynéném volt,mögötte pedig egy szintén negyvenes férfi.-Michelle!Hát eljöttél?
-Muszáj volt.Anyu kényszerített,de apu sem állt mellém.
-És Brooks?
-Ő örült,hogy eljövök,mert betelepedhet a szobámba.-kedvtelenül mosolyogtam,majd hagytam,hogy kedves nagynéném agyonnyálazzon,és a levakarhatatlan és egyben undorító vörös rúzsát is rám kenje.Szeretem,mert rokon,de ilyenkor kívánom őt a pokolba.
-Gyere be!Biztosan fázol.A srácoknak már meséltem rólad,és már alig várják,hogy megismerjenek téged.-lökdösött a faház felé
-De remélem kicsi kori történeteket nem meséltél nekik.
-Ááá...nem.Olyan sokat nem.
-Kössz.Kedves vagy,mondhatom.Nálad a megbízhatóság szó mit takar?-fordultam hátra,mikor beléptünk a kis szobába,ahol 5 fiú ücsörgött.
-Fiúk ő itt Michelle.Michelle ők itt a...
-One Direction-suttogtam
-Jéé,rajongó!-kiabált a galambos idióta,akinek a nevét nem szeretném megtudni.De ismerősek voltak.főleg a szőke fogszabályzós.
-Álmodban rajongó.Nem gondolod,hogy el vagy szállva magadtól?
-Képzeld,nem.Ez hozzánk tartozik.
-A mérhetetlen egoizmus?Nem is tudtam.Meddig kell még itt maradnom?
-Októberig.
-Mi?10 hónapot öt agyrémmel?Na neeeeeee...
-Kibírod.Ha Brook-ot kibírod,akkor őket is ki fogod.Hidd el,tök jó arcok.Ahogy ti szoktátok mondani.
-Ne.Ezt ne csináld.Nem áll jól.
-Ma este közösen léptek fel a tábortűznél.Addig barátkozz meg velük.-utasított nagynéném,majd kiviharzott a kis házból,egyedül hagyva engem...azokkal.
-Liam vagyok.Örülök.-nyújtotta a kezét,az általam csak csöndesnek becézett fiú
-Harry,de bizonyára tudod,hisz én vagyok a cuki srác a bandában.
-Cuki?Melyik bolygón élsz te?
-Bunkó vagy.
-Te meg egoista.
-Zayn vagyok,örülök!-mosolygott a barna hajú srác a sarokban.Akár egy félisten.
-Lllllllllouis vagyok,örvendek.Ő pedig Kevin.Köszönj szépen Kevin!
-Én maradtam utoljára?-kérdezősködött a szőke-Hát jó.Niall vagyok,éés farkas éhes.Együnk valamit.Mit szóltok hozzá?Te benne vagy,Michelle?
-Ugye a göndör nem jön?-súgtam a fülébe a kérdést
-Ő is a banda tagja,úgyhogy igen.
-Akkor kihagyom.-mosolyogtam,majd elindultam megkeresni nagynénémet,akit nem is kellett sokáig keresnem,hisz az ablak alatt gubbasztott.-Te hallgatóztál?
-Tetszik neked Harry ugye?
-Aaa göndörre gondolsz?
-Arra.
-Nem.Egy arrogáns,felfuvalkodott egoista barom.
-Ha így szidod,akkor tuti tetszik.
-Valójában a szőkéket jobban szeretem.
-De ugye nem azért,mert te is az vagy..vagyis voltál?
-Erről senkinek sem kell tudnia.Na hol fogok aludni?
-Ott abban.A többiekkel.
-Nehogymáááááá'!
-Nincs rinyálás.Velük vagy nélkülük.
-Inkább egyen meg egy barnamedve,mint velük egy fedél alatt aludjak.
-De esni fog este az eső,úgyhogy....
-Jó.-adtam meg magam,majd a cuccaimat magam után cibálva elindultam a faház felé.A lépcsőn másztam fel,amikor a nyitott ablakon hangokat hallottam kiszűrődni:
"-Utálom.Annyira utálom.-nyávogott Harry-Egy utolsó szemét ez a csaj.
-Attól,mert itt van,még nem bunkó és szemét.
-Honnan veszed te ezt?Miből gondolod,hogy kedves,aranyos,jó fej és cuki?Hmm?
-A vonaton vele találkoztunk,nem emlékszel.Tök kedves volt,és nem kezdett el rinyálni,hogy vegyük feleségül.Talán ő más,mint a többi.De ajánlom,hogy ne játssz vele,mert kinyírlak,ha lesz valami baja.
-Jajj,hirtelen,de véded őt Niall.Tán nem szerelmes vagy belé?
-Most nem erről van szó.Megpróbálhatnál kedvesebb lenni vele.Csak egy próba."
A társalgást befejezték,amikor betoppantam.
-Michelle,én...
-Nem kell magyarázkodni.Nem kedvel,hát most istenem.Nem tudok neki mit csinálni.Mehetünk enni?Becsönget a szemem,annyira éhes vagyok.Mit eszünk?
-Mi vacsorát,te meg gilisztát.
-Örülnék,ha nem mondanál hülyeségeket,még a végén címlapra kerülsz,mint Mr. Bunkó.De ha gondolod,akkor játszhatunk így is.
-Melyik dalt szeretnéd elénekelni?
-Ti melyiket szeretnétek?Alkalmazkodnom kell.
-Hát mi a One Thing-et szeretnénk.Menne?
-A húgom nonstop ezt nyávogja,úgyhogy menni fog.
Elindultunk a kantinba,ahol szendvicsen kívül mást nem igazán lehetett kapni,eltekintve a konyhás néni hajhálójából kihullott,a hajból összeállt pudingtól,ami már szó szerint lehet vagy nyolcvan éves.A hideg futkos a hátamon.
-És honnan jöttél?-tette fel első kérdését Liam
-Doncasterből.
-Komolyan?Miért nem láttalak még ott?
-Mikor is voltál utoljára otthon?
-Ömm...régen.
-Na látod.Egyébként tőletek 3 házzal lakunk arrébb,és még a házavató bulira is eljöttetek 8 évvel ezelőtt,nem emlékszel?
-Amikor a sok sütitől összehánytam a konyhát?
-És ezt miért vacsoránál kell megbeszélni?-kérdezte Harry,de nem is foglalkoztunk vele.
-És mióta is énekelsz?
-Gyakorlatilag születésem óta.Előbb tanultam meg énekelni,mint járni.
-Ezzel nem vagy egyedül-dünnyögte a göndör hajú
-Komolyan?Azt hittem a bunkóság hamarabb rád ragadt,mint a jó modor.
-Kac kac.Marha vicces vagy.Hol röhögjek?
-Na visszatérve a normális beszélgetéshez.Lehet egy kérdésem?
-Akár nyolc is szívem.-fogta meg a kezemet Niall
-Házasodni szeretnél kedvesem?
-Hozzám jönnél?-vigyorgott,mint a tejbe tök.A játék jónak bizonyult,így mindketten belementünk.
-Ereszkedj féltérdre hülye!-ordibált Louis
-Ohh,tényleg.Szóval...Michelle.Hozzám jönnél?Gyűrűt sajnos nem vettem,mert nem terveztem ezt a játékot,de hozzám jössz?
-Már hogy a viharba ne mennék.Mikor költözünk össze?
-Ma este.Úgyis egy házban alszunk.
-Ja tényleg..az alvás.Öt ágy van,akkor én alszok a földön?
-Pontosan,hercegnő!-vigyorgott Harry
-Egyszer kinyírlak Harry.Tudod jól,ugye?
-Hagyjál már pálcika!Előtte hízzál meg egy kicsit,aztán beszélhetünk a gyilkolászásról.Még,hogy te kinyírsz?Ugyan,hagyjuk már.Vaságyastól vagy 10 kiló.
-Szépen és érthetően mondom neked,még egyszer Harry.Kussolj!-pirított rá Niall.
A normális vacsorának lőttek.A próba elmaradt,és a színpadon sem voltam hajlandó énekelni,sőt fel se mentem.Megbántott Harry.Fogalma sincs,hogy miért vagyok ilyen gebe.Nem tudja miken mentem keresztül,de ennek ellenére próbálok ugyan az maradni,aki eddig voltam.
A kantinban ültem a zongora mögött.Nem tudok sem kottát olvasni,sem zongorázni,de a hangja mindig megnyugtat.Lenyomtam két billentyűt,és a szemeimet behunyva valamit énekeltem.A húgommal közösen megírt dal refrénjét énekeltem.Hiányzik.Nagyon.
NIALL SZEMSZÖGE*
-Idióta barom.Ellőtted az egyetlen esélyünket,hogy hamarabb visszamehessünk a városba.Neked nem jutott el a tudatodig az,hogy viselkedj kulturáltan?Ezek szerint nem.Most nincs itt,és ki tudja merre kóborol.Indulj,és keresd meg!Vagy legalább nézz körbe,idióta!-kiabáltam Harry-vel.Michelle nagynénje mesélt arról,hogy a lány bulimiás volt csak azért,hogy a szüleinek tökéletes lányuk legyen.Mindez a múlt hónapban volt,és karácsonyra mondhatta azt,hogy már nem beteg.
A kantin felé sétáltam,amikor meghallottam egy lányt énekelni.A hangja néha elcsuklott,de ennek ellenére tiszta volt minden egyes hang.
-Michelle?!-léptem be az ebédlőbe,ahol a lány a zongora mögött egyenes háttal ült.-Michelle!-a vállára tettem a kezemet,mire egy kicsit megugrott,majd amikor tekintetünk találkozott megnyugodott.
-Szia.Mit keresel itt?-suttogta.Ilyenkor tudnám a falat kaparni.Miért suttog mindenki?
-Téged keresünk.Mi járatban erre?
-Szellőztetem a fejem.
-Az ebédlőben?Nem gondolod,hogy egy kicsit túl kevés itt a friss levegő?
-Az nem lényeg.Az a fontos,hogy távol tartsam magam Harry-től.Mondd,ő mindig ilyen volt?
-Ilyen bunkó?Nem.Ő a kedves és aranyos srác a bandából.
-És a többiek?
-Nézzük.Zayn a macsó bradfordi rossz fiú,Liam az apánk,jóformán anyánk lehetne,de mivel hím,így az apánknak tituláltuk.Louis az idióta,bolond és hasonlók.Harry a macska mániás,édes mosolyú szép fiú.És ennyi.
-És te?
-Én el vagyok felejtve.
-Ugyan,dehogy.Ne butáskodj már.Hiszen nézz magadra.Egy álompasi vagy.Döglenek érted a csajok,nem mellesleg tökéletes hangod van,és van 4 megértő barátod,akik mellett nem maradsz a háttérben.Nem vagy elfelejtve.Tudod te egyáltalán milyen az az érzés,amikor elfelejtenek?
-Nem.
-Na látod.Én tudom.
-Komolyan?
-Ja.Sok példával jöhetnék,de az egyik legdurvább,amikor a családi nyaralás előtt egy nappal indul el a család,és valakit otthon hagynak,és még csak haza sem telefonálnak,hogy megvagyok-e még.Csak 3 hét múlva kipihenten esnek haza a szüleid a húgoddal és még csak annyit sem mondanak,hogy bakfitty.
-Ez durva.Nem jössz aludni?Késő van már a pletykáláshoz.Olyanok leszünk,mint a vénasszonyok,akik feszt pletykálnak.
-Menjünk.De úgy fogok aludni,mint akit agyonütöttek.
-Szerintem mind úgy fogunk aludni.Ne aggódj.-mosolyogtam rá,majd kézen fogva elindultunk a négyszemélyes faházba,ahol a többiek már köröm rágva vártak minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése